Tink

2009-ben el kellett mennem munkahelyre dolgozni, mivel családommal szűkös anyagi helyzetbe kerültünk, én pedig még mindig a szülői lakásban laktam.

Képesítés hiányában a munkavállalás nem indult egyszerűen, végül a Magyar Postához felvettek kézbesítőnek, mert oda nem kellett érettségi.

Pokoli évek vették kezdetét, egy álom-ölő, végtelennek tűnő nehéz időszak sok-sok vívódással.

Viszont a hirtelenjében adódott nehézségek és annak körülményei meg is “embereltek” némileg.

Munkámból adódóan megtanultam pénzt és iratokat kezelni, végig vinni folyamatokat, különböző feladattípusokat időre teljesíteni és rutinokat kialakítani (és ez az élettapasztalat alapozta meg későbbi művészi munkáim általános morálját). 

Viszonylag hamar meg is lett első albérletem és kezdett bennem újra lábat vetni a zene.

 

Rengeteget nyomasztottam azzal magamat, hogy “ebből nem lesz semmi”, de valahogyan mégis elkezdtem szövegeket írni, igaz, nagy ritkán.

2010 lehetett talán, mikor egy CD-DVD üzletben megismertem Györe “györemix!” Győzőt, a hazai hip-hop collector DJ legendát, akit mentoromnak tartok.

Ez a bizonyos üzlet a Nagymező utcában volt és gyakran jártam oda vásárolni, mindig voltak újramaszterelt klasszikus Blue Note kiadványok 1500 forintért.

Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy györemix! az eladó, de kellett néhány alkalom, mire összeszedtem a bátorságomat és megszólítottam.

Ezt követően nem sok idő telt el és azon kaptam magamat, hogy rappelem a kis szövegeimet és freestyle rímelek Győző néhány bulijában.

Azon estéket követően sosem volt kedvem bemenni másnap hajnalban a postára, egyre erősebben éreztem, hogy nem oda tartozom, nem az az én utam.

 

Circa 2011-ig nem beszéltünk Ákossal, a nagy csöndet ő törte meg, elért valahogyan telefonon.

Végtelenül hálás vagyok neki ezért!

Meg akart keresni és zenéről, hangszeres zenélésről és hollandiai hangmérnöki képzéséről mesélt, izzott benne a muzikalitás.

Bennem egyre jobban burjánzott a rapszöveg írás, a vágyokból tettek lettek.

Elkezdtem újra átjárni a Balzac utcai lakásba, úgy, mint kamaszkoromban – itt élt Ákos az édesanyjával.

Én magam innen számítom a Mulató Aztékok zenekar történetét, aminek ős-eredetéhez teljes mértékben hozzátartozik a gimnazista időszak szárnypróbálgatása is.

Ebből az eleinte olykori hétvégenkénti átjárásokból heti többszöri alkalom lett, készültek a zenék és a zenékre a szövegek, majd a felvételek.

Az elhatározottság egyre nőtt bennünk, hogy ezzel valamit kezdenünk kell, vagy még most, vagy soha alapon.

Ákos sokszor fogalmazott úgy, hogy nekünk ez az egy esélyünk van, “mint a braziloknak a foci”.

 

Tonnányi kortárs külföldi hip-hop cuccot hallgattam akkoriban, jócskán többet, mint jelenleg és a rap dolgok mellett mélyen elkezdtek érdekelni a sample matériák is, azaz a hangminták világa.

Mulatu Astatke zenéjével egy Jim Jarmusch filmben, a Broken Flowers-ben (“Hervadó virágok” címmel vetítették a hazai mozik) találkoztam először, majd a belga 40 Winks produceri duó egyik zseniális mixében.

Bár az is könnyedén lehet, hogy ez fordítva volt, de a lényeg, hogy a lelkembe, a bőröm alá mászott be az a muzsika és sound.

Ákos a kamaszkorát leszámítva sohasem hallgatott meglátásom szerint sok zenét, a későbbiekben is inkább egy-egy alkotó életművének tanulmányozásában, műveik elemzésében, technikájuk megértésében (Pharell Williams, majd Tyler The Creator, később Bartók Béla) merült el.

Mondjuk ez még akkor nem volt teljesen tiszta számomra és szerettem volna neki megmutatni, hogy rám mik hatnak, illetve mik azok a hangzások, amiket szívem szerint átemelnék a mi közös muzsikánkba.

Ebből a célból az akkori kedvenceimből válogatás cédéket írtam ki neki (DJ mentalitás, haha) a favorit albumaim mellett. Így juttatam el hozzá Mulatu Astatke – New York-Addis-London: The Story of Ethio Jazz 1965-1975 című válogatásalbumot.

Egyik alkalommal így fogadott:

“Meghallgattam tegnap a cédéidet, az egyiken voltak valami mulató aztékok, na az nagyon adta.”

Mindeddig nem volt csapatnevünk, de ott rám tört a felismerés, ez lesz az!

Mindig is vonzódtam az olyan művésznevekhez és zenekarnevekhez, amik valamilyen kulturális utalást rejtenek magukban.

Illetve, hogy “valamilyen valamik”, valaminek a valamijei”, mint például Akkezdet Phiai.

Emlékszem, Ákosnak ez nem jött át így egyből annyira, de a következő session alkalmával, már ő is biztos volt, hogy ez kell, hogy legyen a nevünk.

És az oka?

Spiri dolgok!

A Mulató Aztékok kezdőbetűi ugye M és A.

Ákos digitális írás közben nem használt már akkor sem ékezeteket, ez fontos adalék véleményem szerint a történethez.

Szóval M és az A.

Misi és Akos.

Molnar Akos.

Ennyit a csapat névetimológiájáról.

 

Na, de hol van mindeközben Sándor?

Sanyit is megkereste Ákos annak idején, mint engem és ő is elkezdte kialakítani saját életét, akárcsak én.

Egy szerencsés véletlennek (?) köszönhetően a Balzac utca 12. szám alatt lett albérlete, vagyis pont az utca másik végébe költözött be, mint ahol Ákos lakott akkoriban.

Az összejárások besűrűsödtek és kibővültek Sanyi személyével és személyi terével.

Ugyan sosem mondtuk ezt ki magunknak Ákossal, de az Aztékok duónak indult, vagyis mi egy hip-hop duónak gondoltuk magunkat, de Sanyi gyakorlatilag kérdés nélkül bevette magát a krúba, aminek mi kifejezetten örültünk és szerintem Sanyi eddigi életének legjobb döntései között is dobogó-kategóriás ez.

 

A Soundcloud nevű zenei streaming oldal volt az a virtuális tér, ahol az első szárnypróbálgatásainkat tettük még duó formában a zenénk terjesztése érdekében.

A fő cél, hogy internet uralomra törjünk, természetesen teljesen amatőr módon valósult meg kalandozásunk elején, viszont ezen a honlapon közvetlenül levelet lehetett váltani más feltöltőkkel, akiknek a 99%-a szintén saját dolgait rakta fel és nem mások zenéit.

Itt vettem fel újra a fonalat Odákovics bátyóval, akivel előtte már rappeltünk párszor közösen györemix! ügyekben.

És ő vitt ki először az albertfalvai Bfok11 stúdióba, ahol megismertem Phoenix-et (aka Frank, később Franco Lambo Beats) és Dizájnost és ahol megalakult Az Igazgatótanács szupergrupp, sőt itt készítettem el első szóló EP anyagomat – de ezekről majd később.

Szóval Soundcloud, levélváltások, közösségépítés ízű haverkodás.

Így a honlap révén találkoztunk Robotdeck–kel és frankclear-rel is.

Előbbivel csináltuk gyakorlatilag az első digitális megjelenésű Mulató Aztékok lemezt, utóbbival jártunk később fellépni, mint Mulató Aztékok.

Ja, hogy hogyan alakult ez így?

Jött a fekete leves 2014 táján, Ákosnak munkavállalás miatt el kellett hagynia az országot.

Skóciában kötött ki egy nyugdíjasotthon, vagy hotel portásaként és évi egy-két alkalommal volt lehetősége hazautazni pár napra.

Ő sem volt teljesen felhőtlen ettől az állapotból, én pedig egészen rosszul viseltem.

Bátorság és hit hiányában már annyit vártam addigra erre az egészre, hogy nem akartam elfogadni azt a helyzetet, hogy valamibe időt, energiát és szeretetet rakok aztán nem lesz belőle semmi.

Hisz vagy még most, vagy már soha – mindig ez zakatolt a fejemben és nem akartam a postán elrohadni.

Ákosnak lépnie kellett, viszont én nem akartam ülni.

 

Elkezdek megkeresni arcok Soundcloud-ról közös zenélés és közreműködések végett és én is írtam ennek-annak, akiknek tetszettek a dolgai.

Robotdeck Gézával nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültünk és a személyes találkozás sem váratott sokáig magára.

Emlékszem, nagyjából 10 órányi munka után kora este, közvetlenül a melóból indultam ki hozzá Kispestre a Városmajor utcából, avagy a lelkesedésem előrébb volt, mint a fáradtságérzetem.

Ez a találkozás volt az a mag, ami circa egy évvel később a közös lemezünké hajtott ki.

Ez volt a Robotdeck x Mulató Aztékok – Kaleidoszkóp EP, ami egyben az első Aztékok lemezkiadvány és az első olyan cucc, aminek a munkálataihoz ízig-vérig közöm van és nem maradt a fiókban.

Sőt, erősen feltételezem, hogy ez a legelső magyar “cloud rap” alműfajú lemez is, a maga 7 dalával – megjelenés 2015. július 1. (- ekkor már nem dolgoztam a postának, felmondtam)

És ez volt a korszak, amikor Deuxmilliards barátom elkezdett önszorgalomból Aztékok arculati elemeket álmodni, majd kivitelezni nekünk.

Neki köszönhetjük a gyönyörű logónkat, az első videós anyagainkat és lemezborító tervezéseket is.

Ez az időszak Ákos távollétével telt, de tartottuk a kapcsolatot, olykor beszélünk Skype-on és váltottunk e-maileket, igyekeztem informálni és bevonni őt az itteni dolgokba.

Ákos nélkül ugyan, de Sanyival duóban képviseltük a hármast, viszont fellépni ekkor még nem jártunk.

Ezt a helyzetet orvosolta frankclear Robi, aki ekkoriban még akockas, majd a Franklin B. Richards nevet használta.

Emberünk viszonylag korán, a dalra hamar reagálva csinált nekünk egy Füli Gér remixet, ezzel a gesztussal és magával a produktummal persze megvett kilóra, de mindemellett még igazán össze is barátkoztunk, boldogság.

Az élet úgy hozta, hogy lezárult akkori, 6 évig tartó párkapcsolatom, aminek az lett az eredménye, hogy Robi albérletébe költöztem, aki magánéleti szempontból hasonló helyzetben volt.

Bizony, nálam itt indult el az artist lifestyle rákenroll.

Én bekötöztem Robihoz, Robi pedig csatlakozott hozzánk és kezdtek jönni fellépés megkeresések is fővárosból és vidékről egyaránt.

Mindeközben Ákos még mindig nem volt stabilan az országban, de ha volt szabadsága és lehetősége jönni, akkor hazalátogatott és csatlakozott hozzánk.

 

Ekörül lehetett, hogy a Soulqlap Budapest kollektíva által bekerültem egy heti rendszerességű (, majd évekig tartó) élőzenés improvizatív hip-hop jam sorozatba, mint konferanszié-emcee-műsorvezető.

Ez volt a Hip To The Game, ahol később megalakult a Slow Village, a másik csapatom.

Robival pedig elkezdtünk együtt járni fellépni, mint Mulató Aztékok, ő lett a DJ-nk, de igazából sokkal több annál.

Tapasztaltabb volt színpadi szituációkban tőlünk, segített nekünk és szerintem mind sokat tanultunk általa.

Akkoriban vett egy használt Roland SP-606 samplert egy esküvői hakni zenésztől (!), ez az eszköz kiválóan alkalmas élőbb jellegű hip-hop produkció előadására.

Az volt a megállapodás köztünk, hogy lejátsza nekünk a fellépős Aztékok instrumentálokat, viszont a show egy részében nyomuljunk az ő zenéire is, amiket élőben ad elő az említett samplerrel.

Sokat jártunk össze, Sanyi, Robi, én, a Slow Village is aktivizálta magát és közben a Bfok11 Studio törzsvendége lettem.

Útjára indult Az Igazgatótanács projekt, amihez én is hozzá rakhattam a magamét és készültek mindenféle közreműködéses számok vegyesen, különböző formákkal.

Elérkezettnek éreztem a helyzetet, hogy összehozzam a szóló cuccomat, ami régi vágyam volt és aminek a vázát a korai, még kézbesítő koromban íródott szövegek adták.

Nem lett meg pikk-pakk, de végig vittük és büszke vagyok erre.

Phoenix nélkül nem jött volna össze: adott zenéket, megcsinálta a felvételeket és kiadás késszé alakította mindezeket.

Ez az anyag lett a Tink x Bfok11 – A Stíl Marad EP.

 

Időközben Ákos is hazaköltözött és belevetettük magunkat az első “önálló” Mulató Aztékok album munkálataiba, ami az addigi elkészült és Soundcloud-on közzétett dalaink csokra lett.

Ezen a lemezen Sanyi még mint közreműködő szerepelt.

Felvetettem, hogy legyen az album egy dupla megjelenés egy mixtape esztétikájú anyaggal karöltve, volt egy elképzelésem, vízióm rá.

Lassacskán, de gatyába ráztuk az albumot és a társanyagot hozzá gyakorlatilag egy nap alatt megcsináltuk.

A vizuális tálalásban segítségünkre volt Zsilinszky Márk és Csató Zoltán, akik megkerestek minket azzal, hogy szeretnének csinálni nekünk egy klipet a Füli Gér dalhoz.

2016 augusztus 14-én töltöttük fel a lemezt és a mixtape-et a YouTube csatornánkra, rá egy nappal 15-én debütált a videóklip, azután egy nappal 16-án pedig elérhetővé vált a dupla drop a Bandcamp oldalunkon, ami a hangzatos Füli Gér album: Füli Gér LP + Műhelymorzsák Mixtape címet kapta.

Ugyanebben az évben netvilágot látott a Slow Village bemutatkozó nagylemeze is, plusz frankclear Robival életre hívtuk A Hálózat kollektívát.

 

2017 érzelmileg megterhelő év volt számomra, de már úgy vélem, minden úgy volt jó, ahogy történt.

Sok változást hozott az az év, elkezdtem DJ-zni, ami gyermekkorom óta kiemelten érdekelt.

És hozott egy újabb szakítást is, ami ezúttal egy fájdalmasabb verzió volt, mint az azt megelőző.

Ebből adódott egy újabb költözés is, ekkor fogadott be pHLaT Sanyi magához a Balzac utcába.

Rengeteget segített nekem lelkileg és anyagilag egyaránt, az odaköltözésemmel egy bohém és kreatív nagy-nagy éra vette kezdetét.

Folyamatosan készítettük a zenéket Aztékok fronton, kiadvány koncepciókat vázoltunk fel, januárban megjelentettük a Kerülj beljebb EP-t, majd szeptemberben az Előszoba EP-t, amit második albumunk hangulati és hangzásbeli előfutárának szántunk.

Szintén ebben az évben ONE-AB Andrissal kezdtem el közös kiadványon dolgozni, aki ekkor még nem a Slow Village, hanem a Soulqlap Budapest tagjaként bűvölte a lemezjátszókat és több más zenekarban is szkreccselt, de fejlődő produceri skilljeit is szerette volna bemutatni a nagyérdeműnek.

Így indult RÓQA nevű alteregója, a közös lemezünk pedig a RÓQA x Tink – Malom címet kapta.

Egy pécsi Lassú Falu bulin megismerkedtem személyesen StackOne Petivel, akinek előtte már követtem a dolgait és kiemelkedőnek tartottam a hazai és nemzetközi lofi esztétikájú és boom bap jellegű beatírói körökből.

Szerettem volna vele közösen dolgozni és Sanyit szintén lenyűgözték Stacky zenéi.

Kaptunk tőle beateket és elkezdtünk gondolkodni legelőször egy dalban, majd egy pár számos kiadványban.

Ebből lett végül ‘19-ben a Dunaújlipótváros album, de megint nagyon előre szaladtam.

 

Maradjunk még 2018-nál, végre valahára letisztulni látszott a második albumunk tartalma, amire félig-meddig tudatosan nem kértünk fel szöveges közreműködőket.

Április 20-án jelentettük meg az anyagot, ami a Szobanövény LP címet kapta.

Az albumból lett 100 db csecse CD lemez is, ami hivatalos kereskedelmi forgalomba nem került.

A kiadvány grafikai tervezését Deux Tomi csinálta és én is részt vettem benne.

A fizikális korong létrejötte Poormanklinik PMK Csanádnak köszönhetjük, tőle kaptuk ajándékba!

A Szobanövény munkálatai előtt, közben és után folyamatosan írtunk zenéket és szövegeket, készítettünk felvételeket, amikből szerettünk volna Sanyival egy második mixtape ízű kiadványt életre hívni.

Ez végülis nem állt össze, viszont ez a sűrűn alakuló-cserélődő dalcsokor lett a sokáig elhúzódó Azok Méltó Utak című 2024-ben megjelent harmadik stúdióalbumunk alapja.

Ezen év vége felé ONE-AB Andrissal egyetemben bevettek a Tilos Rádión működő Sample Temple stábjába, 2018 december 9-én volt az első adás, ahol már saját koncepcióval debütáltunk.

Ezt Angel Twosix-nek köszönhetjük.

A föld fölött jártam, hiszen műsorszerkesztője lehettem annak a rádiónak, ami által igazán megérkezett a zene az életembe.

 

2019 volt az év, mikor véglegesen összeállt és megjelent a Mulató Aztékok x StackOne – Dunaújlipótváros című anyag.

A lemez zenei producere ezúttal nem emekajji, hanem StackOne volt, viszont Ákos véglegesítette az album master munkálatokat, mi ketten Sanyival pedig a mix dolgokat.

Végtelen köszönettel és hálával tartozunk Jávorszki Krisztinek, Szilvás Fanninak, Polhodzik Ádámnak és Mengyán Gergőnek, akik olyannyira együtt rezegtek a lemezen található Odabent című dalunkkal, hogy megálmodtak és létrehoztak belőle egy klipet.

A dalban végre maradandóbb formában is összevontuk szövegi hangzásunkat és gondolat tartalmainkat a Slow Village testvérzenekar emcee-jeivel, barátainkkal, azaz Glsch-sal és Nash-sel.

 

2020-ban kijött a Slow Village második nagylemeze Úton címmel.

Viszont nem izzott a ‘20-as év alkotásban az Aztékok háza táján, kicsit talán el is fáradtunk, talán kevésbé is voltunk motiváltak, mint előtte, illetve mindannyiunk életében rengeteg kérdőjel és sok-sok megoldandó akadt.

Ebbe a nyomottabb és inaktívabb korszakunkba tenyerelt bele jócskán a covid, ami az egész csapatunkra és tágabb baráti-haveri körünkre is kihatott, ráadásul a fellépések lehetőségét is eltörölte a világjárvány.

Nem voltam jó testi, lelki és pszichés passzban és nem találtam önmagamat, de ezt nem a covid okozta.

Ekkor már egy hosszabb ideje depressziós tünetekkel küszködtem, mindemellett mohón faltam a szintetikus kábítószereket a rendszeres szmokizás mellett.

Eszembe sem jutott külső segítséget kérni, viszont sokszor eltöprengtem az öngyilkosságon.

Majd 2020 szeptemberében megbetegedtem covid-szerű tünetekkel, gyakorlatilag haldokoltam és keserű örömmel mondtam le magamról.

Emlékeim szerint kijött a mentő megvizsgálni, mivel már napok óta magas lázam volt, én magam is covid fertőzésre gyanakodtam.

Kórházba szállítottak, kiderült, hogy heveny mellhártyagyulladás kínoz, majd megállapították, hogy szívműtétre, azaz szívbillentyű cserére van szükségem.

Ezek a napok teljesen homályos, összefolyó monokróm képként vannak meg, nem tudom, mikor, hova, hogyan és kik szállítottak, de több kórházi intézményt is megjártam a beavatkozás előtt.

Végül a Városmajor Szív-és Érgyógyászati Klinikára kerültem, ahol elvégezték rajtam az életmentő szívműtétet, ami közben komplikációk akadtak és elmondások szerint a műtét 9 órán át tartott.

De sikerült, megmentették az életemet, amiért rendkívül hálás tudok lenni már.

Sokat voltam az intenzív osztályon és a műtétet követő ébredésem után csak az járt a fejemben, hogy itt kell szenvednem tovább ebben a világban, mert nem sikerült a halál.

Végtelennek tűnő ideig kellett feküdnöm és mesterségesen tápláltak pár napig.

Legyengültem, 45 kilóra fogytam, nem tudtam magamtól járni.

Átkerültem az Uzsoki Utcai Kórházba, ott indult a hosszas rehabilitációm folyamata.

Lassú lépésekben ment le rólam a depresszió adta agyi köd is, totális identitásvesztésben voltam és elvonási állapotok gyötörtek.

Mindeközben Prieger Zsolt és Hajdú Robi kezdeményezésére adománygyűjtést szerveztek számomra a ROOTS Budapest bárban, ami az óriásinál is nagyobb segítség volt nekem.

Az Uzsoki után a bűbájos Szent Ferenc Kórházban kötöttem ki, itt erősödtem meg és nyertem vissza a súlyomat.

Úgy kb. négy hónapig tartott ez az egész kórházasdi, karácsonyra már hazamehettem – szó szerint.

A XII. kerületi Mártonhegyen lett albérletem, abban a társasházban, ahol felnőttem, így édesanyámék szomszédja lettem.

Nagyon jó érzés volt visszatérni a gyökereimhez.

 

2021 fontos év az életemben, elkezdtem elfogadni, megszeretni, újraépíteni magamat és megismerkedtem szerelmemmel Anitával.

Ezen év áprilisában egy szóló rappeket tartalmazó mini Slow Village kiadvánnyal tértem úgymond vissza, az anyag címe Legyenegy EP lett.

A cuccon található erősen személyes Amiben című dalhoz készült klip is a zseniális Regős Ábel által, amivel elhoztuk az 5-ik Magyar Klipszemle “Legjobb koncepció” díját.

Elkezdtem dolgozni egy szövegi szempontból szóló jellegű albumon is, aminek ONE-AB volt a zenei producere.

Ez lett a Folt LP, ami 2021 május 31-én töltöttünk fel a netre.

A lemez bemutató eseménye egy kiállítással egybekötött listening party volt, ahol az album dalaihoz készült művészi munkákat és pár darab, ezekhez szorosan kapcsolódó kollázsomat állítottuk ki.

Az album dalaihoz készült összes képnek egy rólam készült portréfotó volt az alapja, amit ONE-AB lőtt.

Ezekre rajzoltam, firkáltam és színeztem rá, amiket Fork Imre varázsolt úgynevezett AR, azaz augmented reality (kiterjesztett valóság) alkotássá.

Mulató Aztékok fronton belevágtam életem első befektetésébe, merch-öt és zenekari ajándéktárgyakat gyártattam saját koncepció alapján.

Nagy segítségemre volt a projektben Anitám, a kivitelező pedig a Fractal Merchendise, azaz Németh Tamás volt.

Mindezek mellett nagy erőkkel tértem vissza a rádiózásba, a Sample Temple adások szerkesztésébe.

Újraéledtem, vagyis inkább elkezdtem élni végre.

 

 

 

Folytatása következik….